"HELPDESK"

A kultúra fogalma és értelmezései

  A kultúra szó eredete:  a latin „agricultura” = földművelés szóból származik, s később önállósodott, vált az emberi gondolkodás  fogalmi rendszerének részévé.

A kultúra fogalma a filozófia, a művelődéstörténet és általában az emberi gondolkodás egyik központi kategóriája, és mint ilyennek, rendkívül sokféle megközelítése, értelmezése létezik.  A kultúra fogalma állandóan változott az emberi gondolkodás történetében. A különböző filozófiai irányzatok, a különböző korok gondolkodói mást és mást értettek a kultúra fogalma alatt, s ma is különböző felfogások élnek egymás mellett.  Azt feltétlenül elfogadhatjuk, hogy a kultúra soha nem statikus jelenség: az emberiség története során állandó változás jellemezte, az adott társadalom fejlettsége, berendezkedése, objektív valósághoz való viszonya, s mindennek a folyamatos változása  feltétlenül befolyásolta az emberiség mindenkori kultúráját.

A gondolkodás korábbi történetében általában elválasztották, sőt bizonyos korokban szembeállították egymással a kultúra anyagi és szellemi oldalát. Anyagi kultúraként értelmezve a termeléshez, a létfenntartáshoz és a mindennapi élethez szükséges ismereteket, szellemi kultúraként pedig minden egyebet: tudományt, művészeteket, vallást, jogrendet, stb. Bizonyos filozófiai irányzatok és gondolkodók a szellemi kultúrára a „magas kultúra” kifejezést is használták. (A marxista filozófia a kultúra e kettősségét az alap és felépítmény viszonyaként értelmezte: a társadalom alapjaként az anyagi kultúrát, a társadalmi felépítményként a szellemi kultúrát értve.)

A mindennapi élet és a gondolkodás fejlődése egyaránt háttérbe szorította a kultúra fentebb vázolt értelmezését, és napjainkban a kultúrát egységesen értelmezzük. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kultúra részterületei nem választhatók el egymástól, s csak az egységes értelmezésnek van létjogosultsága. Hiszen kétségkívül vannak a kultúrának különböző területei, de ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Elég említenünk a tudományos felfedezések termelésre gyakorolt hatását, vagy a technika fejlődésének a szórakozásra, szórakoztatásra gyakorolt hatását, hogy belássuk: a kultúra anyagi és szellemi oldala nem választható el egymástól.  Napjainkban ezért a kultúra egységes és tág értelmezését fogadjuk el és használjuk  A tág értelmezés feltételezi, hogy nemcsak az úgynevezett magas kultúra jelenségeit tanulmányozzuk, hanem a mindennapi élet jelenségeit is. Hiszen ma már ki vonhatná kétségbe, hogy a kultúrához nemcsak a tudományos és művészeti élet, nemcsak a vallás és más „magas szellemi szférába” tartozó jelenségek tartoznak, hanem pl. az is, hogyan dolgozunk, élünk, tisztálkodunk, szeretkezünk, neveljük gyerekeinket, vagy éppen hogyan étkezünk, lakunk. (Gondoljunk pl. a pedagógiai kultúra, lakáskultúra, munkakultúra, szexuális kultúra, stb. kifejezésekre!)

A kultúrának ezt a tág és egységes értelmezését - egyebek mellett - Józsa Péter fogalmazta meg az alábbiak szerint: a kultúra mindazon ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátít. A kultúra fogalmaként tehát Józsa Péter szerint egy dinamikus, komplex rendszert  kell feltételeznünk, amelybe az esztétikai alkotások éppúgy beletartoznak, mint a mindennapi viselkedés, a termelési, vagy épp a szerelmi kultúra. Ebben az értelemben a kultúra nemcsak a felhalmozott ismeretek, értékek összessége, hanem a viselkedési modellek, szokások és hiedelmek  rendszere is, melyet az egyénnel, a társadalmat alkotó személyiséggel összefüggésben kell vizsgálnunk. A kultúra rendszere csak akkor és annyiban nyer értelmet, ha azt az egyén a saját szocializációja során elsajátítja, s ez részint személyisége részévé válik, részint a környezetéhez, az őt körülvevő valósághoz való viszonyában realizálódik.

A kultúra egyes területeit azonban nemcsak a fentiek szerint, hanem történelmi eredetük alapján is csoportosíthatjuk.  Ennek alapján megkülönböztetünk tradicionális, autonóm és heteronóm kultúrát. Ezek részint ma is a kultúra egyes részeit képezik, részint a történelem során egymást követően alakultak ki. A kultúra fejlődésével eltérő súllyal és jelentőséggel vannak abban jelen.

A tradicionális kultúra a kultúra fogalmának legősibb, legrégebbi része. A közösségi alkotáshoz, a hagyományok megőrzéséhez kapcsolódik. A kultúra a kapitalizmus előtti időkben tulajdonképp ebből állt: a közösség által, a közösség számára létrehozott alkotásokból, melyek a közösség hagyományozó ereje által maradtak fenn. Mai kultúránkban már csak egy meglehetősen szűk területet, a folklorisztikus, népi hagyományokat értjük alatta, melyek kétségkívül fontos részét képezik a kultúrának, de nem meghatározóak a modern társadalomban.

Az autonóm kultúra a kapitalizmus, a modernizáció időszakában alakult ki. Ekkor már felértékelődik az egyén szerepe, s a közösségé némiképp háttérbe szorul. A kultúra különböző alkotásai az autonóm egyénhez kapcsolódnak. Leginkább a művészetek területén látszik ez, hiszen a művek nem a közösség által, illetve a közösség számára jönnek létre, hanem az egyén, a művész önkifejezéseként. A mű az alkotóhoz kötődik, az ő opusza, és szerzői jogvédelem alatt áll. Persze ez nemcsak a művészeteknél látható, gondoljunk például a tudósokra, feltalálókra, stb. ahol a személyiséghez kötődnek a kultúra értékei, az ő dicsőségét növelik, vagyonát gazdagítják, akkor is, ha természetesen a közösség használja fel a létrehozott értékeket. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az autonóm kultúra csakis a tradicionális kultúra alapjain jöhet létre, abban gyökerezik, s ahhoz viszonyítva létezik. (Jó példa erre Bartók és Kodály művészete, akik kézzelfoghatóan használták fel a népi kultúra értékeit autonóm művészetükben, de gondolhatunk a tradicionális népi elemeket felhasználó modern építészetre, iparművészetre, de a korábbi, tradicionális tapasztalatokat felhasználó modern gazdálkodásra is.)

A heteronóm kultúra a legújabb ebben a történelmi megközelítésben. A modernizáció, az urbanizáció során kialakult városi rétegek ugyanis már nem hozzák magukkal a tradicionális kultúrát, legfeljebb csak egyes elemeit, ugyanakkor az autonóm kultúrához csak mint befogadó, vagy felhasználó képesek kapcsolódni. A városi tömegek mindennapi életét, létfenntartását, szórakozását jelentő kultúrát nevezzük heteronóm kultúrának. Ez többféle hatást tartalmaz, és a tömegek sajátja. Jellegzetes megnyilvánulása a szórakoztató ipar.

Az autonóm és a heteronóm kultúrát más megközelítésben szokás az elit és tömegkultúra megnevezéssel is illetni. (L. Szirmai tanárnő előadása.)

A kultúra és a kommunikáció összefüggései

Ha Józsa Péter fentebb idézett kultúra értelmezésére gondolunk, ki kell emelnünk azt a mozzanatot, mely szerint az egyén a kultúra értékeit elsajátítja, magáévá teszi. Hogyan lehetséges ez? A kommunikáció segítségével!  A kommunikáció az az eszköz, melynek segítségével a kultúra mindenkori tartalmát az egyik generáció a következőre hagyományozhatja, illetve ezen belül az egyén elsajátíthatja. A kultúra és a kommunikáció feltétlenül szoros kapcsolatának értelmezésében néhány megközelítés egészen odáig megy, hogy magát a kultúrát a társadalmi kommunikáció rendszerének fogja fel.  (Újabb kultúra értelmezés!) Ebben az összefüggésben az anyagi javak előállításához és a társadalom önértelmezési rendszerének kialakulásához szükséges információk értendők a kultúra fogalma alatt. Ennek a megközelítésnek az alapján fogadhatjuk el Lotman kultúraértelmezését, aki szerint a kultúra: valamennyi nem örökletes információ, és az információ szervezési és megőrzési módjainak az összessége. Ez a kultúraértelmezés nincs ellentmondásban a Józsa-féle értelmezéssel, ellenkezőleg, a kettőt összekapcsolhatjuk. Valamennyi nem örökletes információ = ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége. Az információ szervezési és megőrzési módjainak összessége = az egyén az őt felnevelő közegben részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátítja a kultúrát.

A két értelmezés tehát szorosan kapcsolódik egymáshoz, csak Lotman nagyobb hangsúlyt fektet a kultúra és kommunikáció kapcsolatára.

Összefoglalva: a kultúra és a kommunikáció egymástól elválaszthatatlan, a kommunikáció a kultúra hordozója. Kultúra = egy adott pillanatban az emberiség birtokában levő információhalmaz, kommunikáció = ennek megőrzése és továbbadása.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat